Címke deákpoézis2018

Szövegkörnyezet

Egymásba törli, és átsiklik
rajtuk, mint akit olajjal itattak, át-
mozgatja a képzelt határokat:
fitneszritmust ad az örökké száradó
kontúroknak.

Július, csak úgy

most itt állunk bent kékülő bőrrel
oldalt a székhalmaz a kislányra gondolunk
nincsenek barátai csak a nővére aki leszarja
és az anyja aki szintén