Kategória Vers

Várady Szabolcs: Elmondanám ezt néked, ha nem unnád

Magyar László András posztumusz versei elé Várady Szabolcs (Nyul Zsuzsanna fotója) és Magyar László András (Várady Szabolcs fotója) Ez a történet ott kezdődik, hogy volt egy remek hely Budán, úgy hívták, hogy Pagony Kert. A Kemenes utcáról nyílt, a Gellért-fürdő…

Áfra János: Versek

Áfra János (Fotó: Vigh Levente) A hibátlan arc Távolságtartó lettél, és hideg. Tökéletesen fekete szetted kimondottan erre az alkalomra válogattuk össze a hagyatékból, melynek a legszebb darabjait mindig is későbbre tartogattad. Ez volt az utolsó alkalom, hogy megmutasd a bokáig…

Száz Pál: Az ablakszárny

Száz Pál A padláson találtam meg. Oda volt támasztva, az egyik gerendához ahogy mondani szokás így passzív szerkezetben. A sötétből nézett rám csak sokára találtam meg, úgy hogy nem is kerestem körülnéztem csak mi maradt itt, a ēsőház pallásán, holnap…

Markó Béla: Versek

Markó Bála (Fotó: Vlad Chirea) Reggeli fény Későn kelünk vasárnap. Végre sokáig alhatunk. Kell is, mert rosszul alszom mostanában. Zavar az utcai zaj, a hangosan rádiózó szomszéd, az ide-oda járkáló fellegek és egy-egy pislákoló csillag. Hétköznapokon még sötét van, most…

Kőrizs Imre: Bizonyos szempont

Kőrizs Imre Túlélni szégyen, az egyetlen szégyen úgy igazából. És félszeg zavar. Szórakozott toporgás temetésen. Fent avas felhők, lent vizes avar. Túléltem. Gyakorlatilag megöltem. És megöli minden új pillanat. De hogy anyám trónját megörököljem, vagy hogy szép legyek: ezt én…

Láng Orsolya: „eltűnt”

kabai lórántnak Láng Orsolya aznap este három feketébe öltözött a saját halált adta elő egy pincében az est után a nézők a kollektív élmény kisajátíthatóságáról beszélgettek megoszlottak a vélemények, de a tekintet pásztázó fölénye ellenszenves volt még azoknak is akik…

Imreh András: Versek

Imreh András (Kép forrása: versumonline) Őszi kollekció Már az is furcsa volt, hogy tógában fogadta a napkeleti követet, tógában és tarsolylemezben. Ha lejjebb nézünk, látva látjuk: a zoknivonal alatt nem nő a szőr már. De Isten ments lejjebb néznünk. Lepedőben,…

Balázs Imre József: Hernyónosztalgia

Balázs Imre József Nemrég lett ez a mániám. Még pete voltam egy tátikán, De máris gyötört az éhségérzet: Vajon elég nekem ennyi növényzet? Hernyókoromban jöttek a bajok: Kiderült, némileg óriás vagyok. A fűből gyorsan kilátszottam, Az oviban bokorevőst játszottam. De…