Kategória Szépírás

Emlékmacska

Még szokatlan, fulladással küszködő, visítással elegy, rekedt nyivogás rontott rám a ház másik, vízszinten nyugvó oldaláról. A bejárati ajtó előtti kicsiny tornácra csörtettem. Három lépcsőfokkal alant, közepén az udvarnak, tűző napon egy macska. Mikor észrevett, még hangosabban hallatta fülsértő hangját. Ekképpen esengett.

...valamicske egy dalmát sziget éppeni világából – I. rész.

Elalvás előtt

írtam egy verset gondolatban,
de reggelre nem maradt más,
csak egy asztal.
Hiába próbáltam visszaidézni
képeket és szavakat:
szoba nőtt az asztal köré,
ablakok, és egy másik Nap fénye
nálam is erőszakosabbnak bizonyult
— ragyogott.

Élet-halál félidő

A smároló gyilkos unatkozik, micsoda cím, el voltam ragadtatva. Amikor olvastam, szinte semmit nem tudtam Hazairól, csak ezt a gyilkost. Aztán bemutatták, babzsákon ült, inkább feküdt, félkönyékre emelkedett, hogy kezet foghassunk, és rögtön visszadőlt. Nézett tovább fölfelé a plafonon túl. Lányosan szelíd kék szeme volt, folyton igazított a haján, betűri a füle mögé, kisöpri a szeméből, előre húzza. Hallgat, néha becsukja a szemét, valaki felolvas, Műhely kör, mindenki sorban, mindenkinek azt mondja, jó lesz, ebben van valami, mosolyog, és babrálni kezd egy hajszállal. Nekem meg eszembe jut a gyilkosból egy mondat, tessék, itt van élőben, én pedig még a befejezetlen vagy elrontott műveknek is tudok örülni, ha van bennük egy pici olyasmi, ami nincs másutt.

Emlékezés Hazai Attilára.

Ridley Scott tévedése

Ridley Scott a filmes tájlíra egyik
legnagyobb alakja. Ott van például
a Szárnyas fejvadász nyitóképe
ezerkilencszáznyolcvankettőből,
az eljövendő poszt-Los Angeles
olajmezőként lángoló, sötét és
beláthatatlan víziója, melynek
külön neve van a filmtörténetben:
The Hades Landscape, vagyis hádészi
látkép. De eszünkbe juthat mondjuk a
hetvenkilences Alien-film éppúgy,
mint legújabb előzménye is, a nem
kevésbé mitikus Prometheus.

Dunajcsik Mátyás verse .

Tündi országa

Segíts, segíts, Amelie.
Tündi országát megfesteni.
Segíts, segíts, hol lehet
az a lélekbeteg intézet,
gyanítom, valahol Ózd és
a valóság felett, térkép
nem is mutatja.

Sopotnik Zoltán versét ajánljuk olvasóink figyelmébe

Miért iszunk?

A létnek végül egy lényege van,
néha kettő, én is jártam ott,
de végül egy, én is odaértem,
sohase három, de erre nem térek ki.

„very sexy weather news from hungary”

A képernyő bal oldaláról érkezik, feromontól sugárzón és észbontóan szexin. Homokszínű kisnadrág van rajta, hófehér, merészen kigombolt blúzára ugyancsak homokszínű (bézs?) mellényke simul, melynek széléről egy-egy selyemszalag iramodik alá, hogy a vérlázító dekoltázs alatt összegubancolódva kedvünkre fityeghessen. A kis mocskok. A napbarnított, tükörsima, izmos combok csak a megérkezéskor hangsúlyosak, a végtagok szereposztásában csinos statiszták csupán a karok évtizedes munkával begyakorolt, engedelmes, megbízható szolgálatához képest. Kedvesen, munkára kész energikussággal üdvözöl, ahogy szinte mindig.

Látva megsejt valamit

Emberek indulnak a ház felé szamárral,
ahogy kirohan a kutya, visszafordulnak,
jönnek felénk a köves úton,
kendős nők és alacsony, fekete férfiak...

Garaczi László versét ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Mit mondasz, nem hallom

Itt állok előtted! Látod, ugye? Itt vagyok, állok előtted, vagyok, létezem én is, én is egy ember vagyok, férfi, itt állok előtted, teelőtted, a te szobádban, a te történetedben, tehát létezem. Akkor válaszolj! Én hol vagyok a te történetedben?

Jelenet nővel, férfival, számítógéppel.

A légy dala


Hány napom, hány éjjelem van hátra?
Tudom rég, nincs helyem a világban.
Ma én, holnap te, aztán mind, aki van.
Ki éli itt túl a másikat?
Ki éli, ki éli, ki éli itt túl a másikat?

Szergej Snurov verse Röhrig Eszter fordításában a 2013037-es lapszámunk Kortárs orosz blokkjából.