Kategória Nőtérfél

The mind rules the body, not the other way around. Nem tudom, miért angolul mondom magamban, lehet, hogy a hollywoodi filmek miatt, azokban angolul beszélnek az emberek magukhoz, megnyugtatóan teljes mondatokban, leginkább a tükörbe. Én most nem látom magam, villamoson vagyok, és túl világos van ahhoz, hogy tükröződjek az ablakban. Elhatároztam, hogy most tényleg jelen leszek, jógás szóval mindful. Az oktató megnyugtatóan, teljes mondatokban beszél magához, ezáltal hozzánk is, de úgy, mintha egyszerűen csak feltekerné a belső mondatait, úgy zengeti őket a többiekre, mintha ott sem lennének.

Újra ellátogattam a nagymamámhoz. Beütöttem a kapukódot, amit csak én és a két apai unokatestvérem tudnak. Érdekes; soha nem volt közös titkunk, közös gondolatunk, és közös játékunk sem, csak a kapukód tudása volt a miénk. Mindig kitaláltunk jó játékokat, például bíróságosat vagy boltosat, amiket nem játszottunk sosem, mert hárman képtelenség játszani. A kémes volt a legjobb persze, minden gyerek-szerepjáték császára a kémes játék, de inkább fagyit ettünk és hallgattuk a nagymamánktól a sztorikat, hogy az apáink milyen vagányak voltak. Amilyenek mi sosem leszünk persze, de nem baj, ő örült volna három lánynak, ehelyett három fia lett, van ilyen.

Papó azt mondta, az a baj a papokkal, hogy eladták a lelküket az ördögnek. Két kézzel kapaszkodott a szék karfájába, mintha űrhajóban ülne. A feje teljesen hátrabicsaklott, ahogy nézte az eget, a hangja furán eltorzult attól, hogy felfelé kellett húznia a nyakát. De hát te nem is hiszel az ördögben, mondta erre Mamó, Papó vitatkozott, ő hisz a jóban meg a rosszban, ő egész életében jó ember akarna lenni, csak nem mindig sikerül! A papok viszont elbutítják az embereket, pedig fel kéne világosítani őket inkább, és az egész katolikus világ mást sem akar, csak hatalmat meg pénzt. Pedig az égben nincs semmi, nem ott van az Isten, ott csak bolygók meg csillagok vannak.

Vajon miért hagyta magát eddig, szívták a vérét, az alkoholista disznó fiacskája hat éve képtelen befejezni az egyetemet, a lánya utazgat, a felesége meg fogalma sincs, kivel kurválkodik már évek óta. Egyre dühösebb lett, nézte a nevetgélő barátokat, közeli rokonokat az asztalnál, eljöttek egy jót zabálni az ő pénzén, miért is ne, fizetett ő mindig, mindenkinek. Egyedül a lánynak nem kellett a pénze, az mindig kikérte magának, ha meg akarta hívni akár csak egy italra is. Önérzetesen fizette ki a fogtöméseit is, miután sietve keféltek egyet a rendelőben.

Véget értek az ünnepek, és én valahogy újra hazakeveredtem az albérleti lakásba. Az egész lépcsőház üres volt, csak egy-egy szilveszterről megmaradt petárda zaja törte meg a csendet. Az új év első napja olyan, mint a hátralevő év, nem tudom, hol hallottam, és honnan ered ez a mondás, de eddig még sosem volt így. Igaz, máshogyan se. Az állapotok megmaradtak, az érzelmek és a körülmények sosem. Mindenesetre szeretek hasonló gondolatokkal eljátszani. Gyerekként is rengeteg könyvet csaptunk fel amolyan tolle, lege módra, aztán persze jókat nevettünk az eredményen. Így végül a táskámba csúsztattam egy könyvet, amin csukott szemmel megakadt a kezem a könyvespolcon, hogy ezzel indítsam majd a buszon a másnapot, és így határozzam meg vele az egész évet. Aztán elnyomott az álom.

Persze minden olvasmányom egy feléd irányuló bizonyítási vágyból fakad. Persze, mert intellektuálisan megerőszakoltak tizenöt éves koromban és azóta csak kapkodok, Nietzsche, Hegel, Heidegger. Hogyne, tudom, hogy először a nagy németeket kell olvasni, utána a nagy franciákat. És közben persze mindvégig nagy szépirodalmat. Az, hogy visszautasítalak, valójában csak annak lehet a jele, hogy tetszel, csak kéretem magam. Az, hogy kritizálom, ahogyan beszélsz, a kisebbségi komplexusomból fakad, meg a PC-népbetegségből, amiből sürgősen ki kell gyógyulnom.

Megrökönyödés, nyelvi kompetenciám megrekedése, öltözködés, szedelőzködés. Villamos, részeg fiatalok, a szomszéd éjjel-nappaliból marhahús ízesítésű smack leves vásárlása (155 Ft). Hazaérkezés, vacsora. Rövid udvariassági társalgás a lakótársammal. 23:49, ébresztő nincs, alvásra szánt idő: korlátlan. Szép álmok és nyugodalmas jó éjszaka kívánása magam számára.

Ugyanebben a könyvben valahol megvásárol, majd beindít egy Robi típusú kapálógépet, amely az elbeszélés egyik pontján kiszabadul a fogásból, nekiindul a mezőnek, végül oldalára dőlve leáll. Az író meg csak ácsorog ostobán, kezében szorongatva a Robi szarvait. Nem emlékszem, milyen messze van egymástól ez a két rész a könyvben, azt hiszem, nincs köztük összefüggés. Nekem ma, itt nem kifejtendő okokból, az jár mégis a fejemben, most akkor a szarvát vesztett, őrjöngő  Robi 55 annak kicsúfolása Isten (sors stb.) részéről, hogy ilyen bárgyú módon hiszünk abban, idővel minden jobb lesz, s kertjeink juszt is berobizódnak a jövő egy adott időpontjára (angolul befejezett jövő), vagy ez itt akkor kiindulási pontként értelmezendő, s a jövő éppen az, hogy a megbolondult kapálógép igenis lábhoz ül újra, hagyja, hogy szarvát visszaillesszük, majd így megjuhászodva megint munkába áll, s lám, jobb, mint új korában: javítás közben véletlenül sikerült orvosolnunk egy, még az eredeti gyártási folyamatból adódó hibát.

A kapunál öntudatosan lekanyarodok jobbra az urnákhoz, mi is a neve, találgatom magamban, van valami szakszó rá, nem jut eszembe, na most jól jönne az a mobil, megkérdezhetném a mindenhatót. Hogy felejtheti el mindig az ember a sírok pontos helyét, lépteim tétovázók lesznek, kétszer is végigjárom a sorokat, egy éve voltam itt utoljára, már nem emlékszem, merre van. Végül meglelem, egy retro, műanyag koszorú lóg a feliraton, azért nem vettem észre, le is verem, bocs, Kati, visszateszem, megsimogatom, elolvasom az üzenetet, lerakom a virágot, megyek tovább. Mostanában sokat járok temetésre, valószínűleg azért van ez, mert kibővültek a köreim. A nullából nem lehet elvenni semmit, ha nincs barátod, rokonod, akkor az elvesztésük sem fáj.

Margitot követé Róza az elemi iskolából; Rózát követé Teréz; Terézt követé Jolán; Jolánt követé Irma és testvérei; Irmát követé Sarolta; Saroltát követé Olga; Olgát követé Emma, a legnagyobb szerelmi bánat enyhítésére; Emmát követé Lujza; Lujzát követé Marcella, Marcellát követé Rozália; Rozáliát követé a szifilisz; a szifiliszt követé Anna; Annát követé Rózsa; Rózsát követé Ilona; Ilonát követé Ágnes; Ágnest követé Magdolna; Magdolnát követé Jenő, egy aprócska félreértésből; Jenőt követé Judit; Juditot követé Éva; Évát követé Zsuzsanna; Zsuzsannát követé Irén; Irént követé Klára; Klárát követé Margit; Margitot követé Edit; Editet követé Györgyi; Györgyit követé Márta; Mártát követé egy másik Márta; másik Mártát követé Léda; a könnyek fehér asszonya.