Kategória 360°

A kivonulás térképe

A Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ — csatlakozva a Szecesszió éve Gödöllőn 2013 városi tematikus programsorozathoz — kiállítást rendezett Szecessziós utazás a könyvtárban címmel, s a meghívót látva, mely egy A/6 méretű könyv védőborítóját formázza, a várakozásunk legalábbis erős.

Seres László: Non Ego

Miképp lehet megfelelő egy Non Ego című kiállítás megnyitója épp az emberi tényező szempontjából? Sehogy. Ha azonban az alkotó programját, alkotási szándékát figyelembe vesszük, meg kell kísérelnünk a méltató szavakból és akár a befogadásból is kizárni a szubjektumot, vagy legalábbis erőfeszítést kell tennünk ennek mellőzésére. Mivel ez jelen élethelyzetben szinte lehetetlen küldetés, a következő technikát alkalmazom e különleges élet bemutatására: részint álobjektívnak tűnő anekdotikusságra, bármit is jelentsen ez, részint poétikára hagyatkozom. Megpróbálok híven idézni azokból az élőbeszédben elhangzott szövegtöredékekből, fragmentumokból, amit Lacitól hallottam együttléteink során — meg kell jegyeznem, hogy a mester alapvetően rettenetesen velős, lakonikus —, és mindezt megpróbálom az ő szóhasználatát alapul véve visszaadni. A témák mindössze felvillannak gesztusértékűen. Költészetről egyébként nem sokat beszéltünk, de azért elhangzott tőle sakkozás, pingpongozás, horgászat vagy kocsmázás közben Rimbaud neve, ezért megtűzdelem az életrajzi momentumokat a halhatatlan szimbolistával, abban a reményben, hogy ezzel a montázzsal fatális hibát nem követhetek el. Életútmorzsák elegye staccatóban, többféle beszédmódban.

Enteriőrfotók és Zemlényi Attila megnyitószövege Seres László kiállításáról.

Műút-könyvek A-tól Z-ig

Perneczky Géza: Rózsák nyesése (Bolyongás a művész–galerista–műgyűjtő háromszögben) Ha a tehetség fogalmán gondolkodom, mindig megképződik előttem Perneczky Géza ábrázata. Az egyik legtehetségesebb ember, akit valaha is ismertem. Bármihez nyúl — márpedig sok mindenhez nyúl: művészetkritikus, művész, történész, elméletíró, szépíró, foglalkozott…

Egy rendezvény mint tradíció, a párbeszéd mint feladat

Március 20-án és 21-én került sor a pécsi Pécs-decentrum Kulturális Egyesület A tradíció mint feladat című programjára. Az esemény egy már sokak által ismert tradícióba illeszkedik: 2010-ben Kultúroltás, 2011-ben Kultúroltás Reloaded címmel találkozhattunk hasonló rendezvényekkel. A programot — amikor szóba került — a legtöbben konferenciának nevezték, holott egy jóval sokoldalúbb rendezvényről van szó, mint amire a „konferencia” szó hallatán gondolunk.