Gyűrődések

Még a jelentéktelen dolgok is felveszik a szimmetria kényes formáját, és az események igazodnak e természetellenes rendhez, ami egyszerre megnyugtat, és ami egyszerre felbosszant. Odakint zuhog, az ablakon át nem látok semmit, csak az üvegen gyöngyöző cseppeket figyelem, ahogy egymásra csúsznak, ahogy lassan egybeolvadnak. Odakint zuhog, és még mindig várok, mintha lenne értelme a várakozásnak, számolom a perceket, várom, hogy a számok létrehozzanak valami párhuzamot, valami megnyugtató egyenletet, ami persze most már lehetetlen. Arra gondolok, hogy ezt a természetellenes rendet látom mindenben, ami körülvesz, a kávéscsésze aljának pecsétlenyomatától kezdve egészen az apámról őrzött, összegyűrődött fényképig.