Emlékszem Krisztire, a halálra is emlékszem.
Fehér prémes, fekete kapucnis kabát, hosszú, piszkosszőke haj,
14 éves szerelmem, úttörőházi Júlia.
A kamaszkor vérfagyasztó és forraló peremvidékéről,
amely egyszerre kibaszott dzsungel és kurva sivatag!
Ahol Onán a kegyetlen, vérszomjas isten!
És hosszú vonatsíneken kóborolt és kevés volt az ideje,
mégis hajtotta valami hozzád. Bazmeg!
Hallgasd a hangom, merülj,
merülj és forralj a szállingózó hóban,
szösz-sötétben.
Ez egy gonzó go-zóna, gyerünk.
Embergyerek vagy, ötéves srác.
Egy vasútállomás mellett játszol elmélyülten,
kisdob, fagyott gyermekláncfűvel.
Elesel, megütöd magad, a combodon seb.
A sebben troszka, most már veled marad.
Ahogy az őszi surlófény az erdőbe betűz,
úgy hiányzik apámnak a víz.
Összegörgeti a csigaház-szíveket,
locsogja: lehet, hallgatja: nem lehet.
Messzelátó szemének szomjas állatok,
apám: Víz, olyan rég nem voltam nálatok.
kolozsvári magyar napok
papfiókák beatcore papok
montenegró ötösökkel
pontosan így a pöcsöddel
szomjat oltó inszomnia
dupla presszó in omnia
székkel forgok forgószélben
ördögöt dicsértem éppen
Te édesszájú ifjúkommunista!
Képzelj el egy virágzó nagyközséget
az emberarcú államszocializmus idején!
Dolce Víta! Dolce stil novo! Egyenesen Dolce&Gabbana!
Szerencsi, 603-as Boci voltam Csokiországban, barátom,
ahol a csókok íze hol karamella, hol konyakos meggy volt a szájban,
és cukorsüveg a mézeskalácsházak tetején.
helyezd magad kényelembe
kényelmesen fekszel
engedd el magad
hallgasd a hangom
elkísér
vezet majd a szösz-sötétben
a nyájaknál senki
nem ég a mész nem parázslik a faszén
a száraz lándzsahegyű fű közt
összetörik az alkonyi fény
A cseh hadsereg négyezer terepszínű Bibliát
rendelt tavaly — gondoltam, megírom.
Közbeszerzés nélkül, zsebkönyvnyi méretben.
A szépszavú Szentírás hivatalos ökumenikus
fordításást a Cseh Bibliatársaságtól.
Daliás leventéknek, keresztény hadfiúknak,
szívtájékon az ötödik parancsolattal.
Árnyékvilág árnyékszékén
árnyéknő vajúdik árnyékbabát.
Árnyékférfi árnyékot vet, arat,
árnyékból gyúr gömbölyű árnyékhalált.
A férfi, ha negyvenkilenc, és a fia, ha három,
már nem úgy mutatkozik be egy csinos nőnek, hogy Bármi Áron.
Nagyfaternak nézik az őzik az erdőszéli óvodánál,
bensejébe ki-be jár az Ősz, megáll, legyint, majd továbbáll.
