Mámor
A villamosmegállóban találkozunk az első vonat előtt. Lídián letépett ujjú póló, valami filmsztár, akit nem ismerek, fekete farmer. Péter a zsebkendőjét az ingzsebébe tűri, amikor kezet nyújt, hogy köszönjön, elég bunkó vagy, mondom, taknyos kézzel kezet nyújtani. Szabadkozik, Lídia meg összeszorítja a száját, pedig igazából jóban vagyok Péterrel, csak mégis. Nem tudom megállni, egyszerűen muszáj szekálnom egy kicsit, mielőtt vele is kedves leszek. Lídiával alapból kedves tudok lenni, dehát ez nem kérdés.