Vörös István

Vörös István

Vörös István (1964, Budapest) költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista

Vörös István: Versek (Petőfi 200)

Vörös István Akár egy önjelölt nagy bölcs (Ad notam: Pató Pál úr)  Akár egy önjelölt nagy bölcs, ki tévében prédikál — mindenki magyaráz, tudja, az élethez mi dukál. Mindenkinek véleménye van bármiről. Ez de jó! Ha nem kérded, úgy is…

Egy szimfónia tervezete

12 másodperccel mélyebben egy
nagybőgő szólal meg. A két sötét,
mégis öntudatos hang között
vonal képződik. Aztán egyszerre
egy brácsa és egy hegedű kezd
szintén C-t, oktávnyival magasabban.

Belső irigység

Mindaz, amit Sz.-ben szerettünk,
benned ellenszenves már.
Pedig alig különböztök. Na, ez is baj.
Ezt a szelíd Sz.-séget ő már elvitte.
Talán egy picit halkszavúbb és egy picit
erőszakosabb volt, te komolyan is
veszed, amibe ő csak belehalt.
Mindazt, amit G.-ben szeretünk, benned
keveselljük. Ő olyan képzett, olyan pontosan
mondja az előre tudhatót. Te meg ágálsz,
nem akarsz úgy okos lenni, ahogyan kell.

Összeomlás

Lapzárta után érkezett a hír,
hogy megkezdődött a hanyatlás.
A hanyatlásügyi minisztert
azonnal kinevezték
miniszterelnök-helyettesnek.
Aznap több bolt ki sem nyitott.
A gazdák aratás helyett
felgyújtották az érett gabonát.

CXLIII. zsoltár

Uram, hallgass. Már elég sokat
beszéltél. És elég sokat hallgattál mást.
Hű vagy Te egyáltalán hozzám?
Hiszel Te bennem? Féltesz
úgy istenigazából?