(Győrffy Ákos: A távolodásban, Magvető, 2021.) Vörös István Mi okozza, hogy vannak költők, akiknek az ember minden sorát el akarja olvasni? Talán az, hogy nem sorokat olvas olvasásukkor, de még csak nem is verseket. A nyelv mögötti nyelvet, az e…
Vörös István Akár egy önjelölt nagy bölcs (Ad notam: Pató Pál úr) Akár egy önjelölt nagy bölcs, ki tévében prédikál — mindenki magyaráz, tudja, az élethez mi dukál. Mindenkinek véleménye van bármiről. Ez de jó! Ha nem kérded, úgy is…
Vörös István versei a legutóbbi Műútból.
12 másodperccel mélyebben egy
nagybőgő szólal meg. A két sötét,
mégis öntudatos hang között
vonal képződik. Aztán egyszerre
egy brácsa és egy hegedű kezd
szintén C-t, oktávnyival magasabban.
Mindaz, amit Sz.-ben szerettünk,
benned ellenszenves már.
Pedig alig különböztök. Na, ez is baj.
Ezt a szelíd Sz.-séget ő már elvitte.
Talán egy picit halkszavúbb és egy picit
erőszakosabb volt, te komolyan is
veszed, amibe ő csak belehalt.
Mindazt, amit G.-ben szeretünk, benned
keveselljük. Ő olyan képzett, olyan pontosan
mondja az előre tudhatót. Te meg ágálsz,
nem akarsz úgy okos lenni, ahogyan kell.
Lapzárta után érkezett a hír,
hogy megkezdődött a hanyatlás.
A hanyatlásügyi minisztert
azonnal kinevezték
miniszterelnök-helyettesnek.
Aznap több bolt ki sem nyitott.
A gazdák aratás helyett
felgyújtották az érett gabonát.
Uram, hallgass. Már elég sokat
beszéltél. És elég sokat hallgattál mást.
Hű vagy Te egyáltalán hozzám?
Hiszel Te bennem? Féltesz
úgy istenigazából?
A lázadómesternek, Oszip
Mandelstamnak ajánlott
zsoltár, aki a maga Sztálinját
gúnyversbe száműzte...
