Visy Beatrix

Visy Beatrix

(1974) Irodalomtörténész (PhD), kritikus. Fő kutatási területe a Nyugat korának lírája, Babits Mihály esszéi és irodalomtörténete, továbbá a fénykép narratív esztétikája a 20. századi magyar prózában. A kortárs irodalom elkötelezett olvasója.
  • Joined: 2015-06-06
  • Articles: 14

Visy Beatrix: „Boldog bánat fogott el”

(Kun Árpád: Takarító férfi. Magvető, 2022) Visy Beatrix Évek óta töprengek a Kun Árpád-jelenségen. Pontosabban a Boldog Észak (2013) megjelenése óta, és a jelenség ez esetben azt a különös, sokszor intenzív és egyben felemás viszonyt jelenti, amit Kun Árpád regényei…

Visy Beatrix: Súlyos határsértés

Tanulmányok Ha komoly szavakat akarunk találni a cím súlyos jelzőjéhez, s választ arra, mi is az elemzések, gondolatmenetek kihívása: nem más, mint megérteni és értelmezni „a megfogalmazás és létezés közt meredő vasfüggönyt, az elbeszélő és hallgatósága közt meredő vasfüggönyt, az…

Visy Beatrix: „Verbális kopuláció”

(Nádas Péter: Rémtörténetek. Jelenkor Kiadó, 2022) Visy Beatrix Rendkívül leegyszerűsítve és absztrahálva „ora et labora” kezdődik Nádas Péter Rémtörténetek című műve. Teréz és Róza, a regény két jelentős szereplője, rója kapával a sorokat, miközben „magukban mammognak valamin vagy dühödten morgolódnak.…

A nyúlon túl

A Mágneshegyben mindenki egy kicsit saját agymenésének a foglya, csak egyedi nézőpontok, zárt univerzumok léteznek, talán Börönd Enikő az egyetlen kivétel ez alól, aki megpróbál kezdeni valamit családi múltjával, szüleitől hozott, örökölt terheivel. Nemcsak Békás vagy a pesti értelmiségi kör külön-külön világ, hanem az egyes emberek is, senki nem tud elszakadni saját mágneshegyétől, saját múltjától, önzésétől, szorongásaitól, frusztrációitól (bár ezekre nem feltétlenül reflektálnak), pedig még az sem biztos, hogy van sugárzás.

Vesztegzár a Barázda Hotelben

Mert nem tünteti el, nem iktatja ki az Ént, de az ábrázolásmód által háttérbe helyezi, másodlagosként „tételezi” az Én — világban, létezésben való — szerepét, jelentőségét.

„nincsekből él a nincstelen”

Az Üdvözlet a kontinens belsejéből olyan kötetcím, ami nem hagy nyugodni. Első mondatom megfogalmazásáig napról napra, óráról órára viaskodtam, hogy a cím melyik komponensével nyissam írásomat, melyik vezethet be a legeredményesebben a kötet belsejébe.

„Saját belembe töltsenek?”

„Én nem leszek kolbász, se hurka” — dehogynem, drágám, nincs más választásod! Kezdhetjük akár így is Bencsik Orsolya kis va(j)dmagyarjával való párbeszédünket. A különös családregény ugyanis sertéslapockák és dagadók vidékére, a hizlaldák, sertésólak, bélmosás szintjére helyezi (vissza) ábrázolt világát, a folyamatos határátlépésekkel jellemezhető mű néhol zavarba ejtően provokatív, de mégis finoman összetett (poétikai) eszközökkel ábrázolja — az Akció van! házias, pikáns fűszerezésű elbeszéléseit szervesen folytatva — egy vajdasági magyar család sorsát.