Egy Purosz Leonidasz által szervezett medencés buli a KCSSK-ban pontosan olyan, ahogy elsőre elképzeli az ember. Ezzel a nulladik napi felütéssel kezdődött tulajdonképpen a Szöveggyár-tábor. Már jócskán elmúlt éjfél, mikor kellő diszkrécióval kitessékeltek bennünket a kollégiumból, így hát a legifjabb Miklyával és Szurdi Pannival üldögéltünk egy budapesti felüljárón és cigiztünk, három perc alatt nyolc különböző dolgot alapítottunk meg, valaki még sírt is talán, de aztán nem kellett sokat várni az éjszakaira.
késő esti busz cigiszag és hamis diákigazolványok
mellettem eperbor
— literes műanyagflakon —
rajta hüvelykujj alakú hiányod
még akkor sem izgatott amit mond mikor felhagyott a kakaós csigákkal
és pogácsára váltott (intő jel volt pedig)
és már sírva könyörgött hogy akkor inkább legyen egy
zenész
épp indultam
loholtam nappal nyugatra
ünnepízű múltak voltak a mélybarna szelvények
most már — mondják — csomós kemény
moníliás életfák öle
estére oda a határig érni
abból a fájdalmat kiharapni
kedveltük egymást meg azt hittük hogy értjük is
a szavak szintjén minden rendben volt
a szavak szintje az egy bájos alliteráció
mondtad és mosolyogtál mert említettem hogy bölcsész szeretnék lenni
és gondoltad hogy így lenyűgözhetsz
azt hiszem jól gondoltad
épp egy előrajzolt kiscsibét és három tojást
színeztem zsírkrétával mikor leült mellém
az óvónéni
rám nézett és mélyet sóhajtott és a körömlakott kapargatta az ujjairól
akkor még azt hittem hogy kimegyek a vonalból
és az a baj
