Ureczky Eszter

Ureczky Eszter

1984-ben született, Sárospatakon nőtt fel. 2009-ben magyar–angol szakon végzett a Debreceni Egyetemen, jelenleg ugyanott a Brit Kultúra Tanszék adjunktusa. Kutatási és oktatási területe főként a kultúrorvostan, a biopolitika és a fogyatékosságtudomány, e témákat elsősorban a kortárs angol nyelvű prózában és az ezredforduló utáni filmben vizsgálja. Érdeklődési körébe tartozik továbbá az evés és az étel ábrázolása a 20. századi irodalomban és filmben.

Ureczky Eszter: A gondviselősség idejében

(Szűcs Teri: Visszatért hozzám az emlékezet — Demencia és Óperencia, Magvető, 2024) Szűcs Teri ( Fotó: Kiss Tibor Noé); Ureczky Eszter Szűcs Terivel eddig csak online — illetve most a könyvében — találkoztam. 2021 júniusában, a Covid idején online konferenciát…

„a kivésődés fájdalma”

(Tisza Kata: Egyedül — A szerethető öregedés felé. Scolar, 2021) „Ha öreg leszek meglesz mindenemDe nem fogja meg a ráncos kezemVan iPhone-om meg trendi iPhone-tokomDe nem lesz unokapuszi a májfoltokon.”Honeybeast: Egyedül Tisza Kata legújabb könyve jól körülhatárolt, ám Magyarországon eddig viszonylag…

Vadorzás és vándorlás a brit irodalom erdejében

Lábass Endre trilógiája témája, tartalomjegyzéke és külleme által is igen nagy reményeket kelt az olvasóban, ám az Árnyékkereskedő egyik legfőbb tanulsága éppen az, hogy nem érdemes túlzott előzetes elvárásokkal megterhelve a kezünkbe venni egy ilyen hatalmas volumenű vállalkozást.

„Mint amikor kesztyűben tapsolnak”

>Az Eleven útvesztő első néhány mondatának elolvasása után az olvasónak az a benyomása támadhat, hogy nem prózát, hanem lírai szöveget olvas, s a könyv végére lapozva rögtön meg is bizonyosodhatunk róla, hogy Adam Foulds valóban költőként kezdte pályáját. 2008-ban jelent meg hosszú elbeszélő költeménye The Broken Word címmel, mely az 1950-es évek Kenyájában játszódik, de a kortárs Angliába helyezett regényt is írt már (The Truth About These Strange Times, 2007). Eddigi legsikeresebb műve azonban az Eleven útvesztő (The Quickening Maze, 2009), melyet Man Booker-díjra jelöltek, és bár a díjat végül nem ő kapta (nem kisebb nevekkel versenyzett, mint Hilary Mantel, A.S. Byatt, Sarah Waters és J.M. Coetzee), finoman hullámzó, impresszionisztikus prózája nagy visszhangot keltett az angolszász regényirodalomban.

A jóllét és jólét szigetei

A gyermektörvény hamar eloszlatja az esetleges olvasói gyanakvást, mert egyszerre képes életszerűen ábrázolni az ötvenkilenc éves Fiona Maye egymásba fonódó szakmai és magánéleti válságait, színvonalasan mutatva fel a szerző stílusát fémjelző látszólagos nyelvi egyszerűséget, alapos szakmai kutatómunkát és pszichológiai kiélezettséget. Akár az író ars poeticájaként vagy a regény kicsinyítő tükreként is olvasható a bírónő precízen megfogalmazott ítéleteinek jellemzése, melyet egyik nagyra becsült kollégája fogalmaz meg, amennyiben bennük „szépséggé egyesül az isteni távolságtartás és az ördögi megértés” (20).

Női passiók

A szenvedély mottója a nyughatatlan Médea alakját idézi: „Háborgó lélekkel navigáltál messze otthoni vizektől, a tenger szikláit mind elkerülted, és most idegen föld a lakhelyed”; s hozzá hasonlóan Mária és Villanelle történetei is a szenvedély és a szenvedés olyan horizontjait mutatják fel, amelyek idegenné képesek változtatni a legismerősebb elbeszéléseinket és érzéseinket is, hogy aztán az újonnan ráismerés felszabadulásával vigyük őket magunkkal. Talán remélhetjük, hogy hamarosan tovább utazhatunk a mágikus wintersoni vizeken, s olvasható lesz magyarul például a Sexing the Cherry 17. századi Londonának és tündérmeséinek groteszk kavalkádja vagy a Written on the Body kétes nemű elbeszélőjének szerelmi története; s hogy Tóibín nőalakjai is megtalálják helyüket a magyar fordításirodalomban a The Blackwater Lightship vagy a Nora Webster melankolikus történeteinek lapjain.

Világlások

Az antológia két nagyobb részre tagolódik: az első harmadában zsáner-, fordítás- és újrafordítás-kritikákat olvashatunk, a második részben pedig, a kötet egyik legeredetibb szerkesztői döntésének eredményeként kilenc nyelvterület (angol, spanyol, portugál, német, francia, olasz, orosz, lengyel, horvát) irodalmát vizsgálja könyvenként legalább két-három kritikus.