Tudatom, testem, Időm
Tinkó Máté kritikája Fecske Csaba könyvéről (Magyar Napló Kiadó) a legutóbbi Műútból
Tinkó Máté
(1988, Békéscsaba) költő, kritikus, a FISZ Könyvek sorozatszerkesztője. Budapesten és Békésen él, az ELTE 1945 utáni magyar irodalom doktori programjának egykori PhD-hallgatója. Jelenleg disszertációján és második verseskötetén dolgozik. (Fotó: Karvaly Bence)
A maszkfelvétel kényszere
A Fúgák ciklus, ahogy arra az önarcképként is interpretálható bevezető grafika is utal, elsősorban az identitás körvonalazhatóságának problematikáját bontja ki, de úgy, hogy kapcsolatot tart az előző fejezetekkel, sőt a bevezető Rába-mottóvers is az értelmezési mezőbe lép, mégpedig a költői karakter maszkviselő attribútumának folytonos felemlegetésével, összjátékba hozásával.
Amiről nincs idő
Előbb üres kráter:
bemélyedés, kapocs a
látható és mondhatatlan
között. Úgy fedi fel
otthonát, mi előbb a kráterben
pusztulásra vágyott:
a város partjain apró,
metszésnyi gázlángok gyúlnak.
bemélyedés, kapocs a
látható és mondhatatlan
között. Úgy fedi fel
otthonát, mi előbb a kráterben
pusztulásra vágyott:
a város partjain apró,
metszésnyi gázlángok gyúlnak.
Űr-be-utazások
Folytonos morálcsőszködés,
megint porig aláztak valakit,
ez megy, kérem, hogy ne jöjjön
vissza. Mert közéjük tartozom
én is, dérrel-dúrral belököm
az ajtót, nyakon vizelem őket.
Ettől a megaláztatástól néha.
megint porig aláztak valakit,
ez megy, kérem, hogy ne jöjjön
vissza. Mert közéjük tartozom
én is, dérrel-dúrral belököm
az ajtót, nyakon vizelem őket.
Ettől a megaláztatástól néha.