Territóriumát féltő harkály székel a virágboltosék házának tetején. Reggeltől alkonyatig veri a tányérantennát, a hófogó sarkantyúkat meg a szélkakast. Lehetetlen megszámolni, hány szapora kopogásból áll egy szapora sorozat. Egyenlőtlen hosszúságú csőrkávák, szivacsos szerkezetű, biztonsági övként a koponyára feszülő abroncscsontok óvják a harkályt az agyrázkódástól. Amikor a harkály felfüggeszti az antenna, a sarkantyúk és a szélkakas kopogtatását, hogy végre élelmet keressen a környékbéli fák törzsében, ritmikusan lüktető csönd tölti ki a virágboltos kislányának hallójáratait. Mióta a harkály a házuk tetejére költözött, üres tekintettel mered a tankönyveire. Iskolai teljesítménye leromlott, a tanversenyek ranglistáin hátrébb és hátrébb került. A legutóbbi megmérettetésen már csak a fakopáncs koponyafelépítését firtató kérdésre adott maximális pontszámot érő választ. Amíg a harkály a tányérantennát veri, a manzárdszobák óriási zengőaggyá alakulnak — egy ilyen zengőagyban márpedig nincsenek tankönyvi mondatok, csak kopogás meg lüktető szünetek. A virágboltoséknak korrepetitort kellett fogadniuk.