Szili József

Szili József

Volt tanársegéd az Idegen Nyelvek Főiskoláján, rádiós a Magyar Rádió angol adásánál, tudományos munkatárs az Irodalomtudományi Intézetben, tanár a Miskolci Egyetemen, s most prof. emeritus uo. Verset hol írt, hol nem. Többnyire nem.

Az az arc az a fény

Az az arc az a fény az a csend ragyogás
az az íveivel lágy metszetű száj
szemek tavi mélység kék lagunás
s bennük a késve színlelt viszály

Szememmel látsz

Ha nem leszek te látsz szememmel
nem a holttal az elevennel
ne hidd hogy többé nem ragyog
mert akkor bármily hihetetlen
tudod majd hogy még itt vagyok
mert énünk egymáséba olvadt
ez az amit neked hagyok

Villany

Magától felgyulladt a villany
ahogy kialudni szokott
míg aludtam talált magának
egy téli sötét napszakot
valami töprengésbe kezdtem
de félálomban megszakadt
s a halálról kezdtem tűnődni
hogy itt koslat de elkerül

Évforduló

Teljes díszben mintha
randevúra készen
mintha arra mennék
figyelmez az észen-
lét nem baj ha késem
megvár az a nem-lét

A legnagyobb

Mi volt a legnagyobb a szerelemben
az az őrület mint az állatok
ahogy bennük is égig csap a láng
ahogy villámként sújt le hirtelen
ahogy a csúcs a megsemmisülés
rövid álom jótét elgyöngülés
s a figyelem ami már fegyelem

Nem ígér semmit

„Most nem ígérek semmit” mondtad
s most tart ez a semmi-ígéret
kietlen így de te betartod
pontosan ezt a semmiséget
megértem végül ezt az arcod
s büszke leszek rá hogy megértem
az az idő már elviharzott
amikor azt hihettem értem

Neked két hazát…

...valahol fenn északon
megszűnt egy szak s valaki délre jött
ugyanazért az irodalomért
mind áttetszőbb államhatáron át
vonatilag mind tágabb kerülővel
nem gólya-szintű átszállással...

Fogtam a kezét

S két napon át csak fogtam a kezét
és semmi más csak fogtam a kezét
ahogy a vendéglőben is ebéd
után mindig csak fogtam a kezét
azt a felém esőt a bal kezét
azt a meleg édes puha kezét

Piramis

A szavak szegények mindig velünk maradnak
a földárnyék piramis abba temetkezünk

Napfogyatkozás

Holdunk csöpp folt volna a Nap teljes ragyogásán
ám kitalálta a módját hogy legyen úgy hogy a földi
szemnek a Nap árnyékba boruljon tőle de néhol
s így mifelénk is csak fogyatékos volt e fogyatko-
zás most s nem vigasz az hogy a Holdról ennyi se látszik
teljes az együttállásunk lett majd a hiánya