(invitatorium)

csak ez, mi engem megjelöl,
mint kesztyűt, tűröget, magába hajt,
bőrhibák, tört felszín legbelül,
kint gyomrom lüktet, fáj, duzzadva, hogy van,
a törvény az, mi vesz, csak vesz körül
véletlen, nem konzisztens adagokban
csak ez, mi engem megjelöl,
mint kesztyűt, tűröget, magába hajt,
bőrhibák, tört felszín legbelül,
kint gyomrom lüktet, fáj, duzzadva, hogy van,
a törvény az, mi vesz, csak vesz körül
véletlen, nem konzisztens adagokban
hölderlint látom kint a folyóban, mellettem látom, a vízfelület peremén ül, hullámokkal, fodrokkal játszik. odaszegzi a molnárkákat, a lepkéket meg a himbálózó város rácsozatát, a sok utcát, görbe sikátort, azokat rászegzi a vízre; de rajta az épületek vonalvezetése megfordul és összekuszálódik; súlyuktól a víz kisimul és a téboly tovalendül a széllel: hozzám közelebb jön.