Szabó Krisztina

Szabó Krisztina

Költő, műfordító. Gödöllőn született, jelenleg Budapesten él. Verseit többek között a Csillagszálló, a Hévíz, a Műút, a Prae valamint az ÚjNautilus közölte.

Lear királynő

A királynő hálóingben kóborol az utcán,
közben a tudattalanja folyton hívogat.
Tolvajkulccsal lépek az álmába,
s szól: be akarnak törni,
úgy mozog az ajtó előtt a sámli,
mint asztaltáncoltatás alatt.

Lélekmeleg

A csésze aljára kövült, már mindig ott marad.
Fogva tartom az idejét, szemcséit egyenként imádkozom vissza,
ha lefelé fordítva a földre hullna.

Ő az agyából vasalná ki a ráncokat,
legyen felfüggesztett lepedő, tiszta lap,
túlvilági szél libbenti, és égeti a tintafekete nap.

Rózsaszín párduc

Lebegve lépek, hogy hozzád szegődjem észrevétlen
te jössz puha léptekkel,
fekete haj, szivar, rózsaszín angóra pulóver:
a rózsaszín párduc és a porcica —
karmolászom a torkodat.

A mágus

Újrarendezi a csillagképeket,
miként a kaleidoszkóp csillámait.
Megpróbálok alkalmazkodni
az újabb és újabb konstellációkhoz,
míg ő olcsó nylon öltönyében varázsol.

Halálhölgy

A halál uszálya úgy lobog,
mint a habzó fekete tej.
A tengert mozgatja maga után.
Fekete rúzs tapad fogai közé,
megbillen a pillanat, mikor a mellkasomra lép.

Kőművesfeleség

Hogy jussak ki ebből a házból
a mész beszivárog a bőröm alá
arcom, mint vakolat pereg.
A hajamat húzza le a lefolyó,
a konyha léket kapott és süllyed.