Sokacz Anita

Sokacz Anita

Először igazán Baján élt, később Székesfehérváron, most Budapesten.

Gyengéd hálók tartanak

Sugártól szennyezett parton ülsz. Ahogy gépek mellett négy fal között, nem képzelődsz, magadnak meg nem engeded, hogy hátradőlj, nincs az az ima. Csak egy-egy szem, titkos árnyékaik visszaragyognak, kacéran megtörik szétnyitott tükörparavánodat, majd észrevétlen csukod legyezőit, ha puha mozdulatlanságra találtak.…

Látószög

A megbánás toronyterhét pakolod fejemre, cipeljem, amíg meglátom a mondatot szemedben: Combok itt ki nem fehérednek, ha szúr a Nap. Esőerdő képű sivatagban összeégni nem szokás.

A tűznyelő éjszakája

Addig a régen elfelejtett mozdulatok új dalba fognak, mint egy másik simogatás. Hangszer, amin játszok: tágítsa ki a pillanatot, az éppen felpuhuló bőrt. Érzem, hogy történik vele valami, mielőtt felismerhetetlenné kövez a fájdalom.

Egy táj felülvizsgálata

Hazamész oda, ahonnan sokszor el.
Felülvizsgálod a tájat, ahol annyi tűz
Égett az ősz beálltával, hogy nem maradhatott
Sok szín. Senki sem kérdezte legyen-e
Fekete-fehér a kép, mégis egyszerre megérkeznek
A régi érzelmek, a fáradt földművesek.
És ami egyszer eltűnt, újra felszínre ér
Az örökös emésztésben. De már nem lesz könnyebb
A sűrűség, selymekről meg nem kell álmodni.