Versek
Sötétben Hány percem vana sötétben, a magzatvíztőlnyirkos ágyban saját szív-dobogásomat hallgatnia szuszogó falak közt, körbekúszni a lakást,tenyeremmelés talpammalegyszerre érintvea hűvös padlót,kerülve a tér reccsenőmélyedéseit és a többi,lapuló emberszabásút, hiszen ha meghallanak,fénycsóvát irányítanak rám,a hátamra másznak,és nevetve a földre döntenek,mert egyszer odaígértem magamnekik abban…