LORENZO RIBEIRA — A Cukor poharát
Minden este szúrnak. Nem tűvel,
de átpiszkolt, álnok szilánkkal.
És töltenek: rém-álomgázzal,
mint egy szolga lufit, aztán minden
szemét reggel még ki is szúrnak.
Pollágh Péter
(1979, Tatabánya) József Attila-díjas költő, író, tanár, szerkesztő, arisztokrata. 2018-19-ben a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj kurátora volt: ő találta ki, hogy sokkal több fiatal részesülhessen az ösztöndíjból. Hobbi: hegyi futás, kézműves kávék, niche-parfümök, szeretet
LORENZO RIBEIRA — A két hernyó
Carmene kezet csókolt. Tiszta vér volt
a két hernyója, ő úgy mondta: a szája.
Menthette a vagyonát, sok-sok tonnát,
meg utolsó, életben maradt fiát.
Az arcán végig ott ült a látszat.
Ütném szét a szemét, kurva szádat.
Ezer a valóság
Jövőből érkezett miskolci lány.
Oroszfejű, szöghaja kontyban.
Szemében viszi a kéket, sok lopott
tengeri mélyet.
Az álmok menyecskék, súgja,
valaki elveszi őket.
Oroszfejű, szöghaja kontyban.
Szemében viszi a kéket, sok lopott
tengeri mélyet.
Az álmok menyecskék, súgja,
valaki elveszi őket.