Pollágh Péter

Pollágh Péter

(1979, Tatabánya) József Attila-díjas költő, író, tanár, szerkesztő, arisztokrata. 2018-19-ben a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj kurátora volt: ő találta ki, hogy sokkal több fiatal részesülhessen az ösztöndíjból. Hobbi: hegyi futás, kézműves kávék, niche-parfümök, szeretet
  • Joined: 2014-04-16
  • Articles: 13

LORENZO RIBEIRA — Posztmortem nevetek

Miért nem néztem a vattacukrokat az égen? Miért imádkoznak hozzám, hogy lehet, hogy egy másik században is segíthetek? Miért neveznek el verset rólam? Miért száll annyi veréb fölébem? Miért tagadják, hogy voltam?

LORENZO RIBEIRA — Vendetta

A megismerés fája elveszi tőlünk az élet fáját, jó napot kívánok! Vagy mi a helyes napszak? Te utánam kutatsz, én meg benned. Elindulnak felém a bibliai nippek. Persze, hogy játék vagyok. Szépséghalász. Szörpöt iszunk, a vitrinben együtt a család.

LORENZO RIBEIRA — Omerta

Ráfordulok egy hibára, elengedem a kormányt, amit talán meg se fogtam, el a vendettát, elegyszerűsödöm. Tölcsérörvény húz le. Csúszókezűek közt pisztolytalan éltem. Mit jelent az, hogy szurony és géppuskafészek? Mit jelent az, hogy álom verte élet?

LORENZO RIBEIRA — Más havát

A tekintet: mekkora kék. A fájdalom tölti után, táplálja kékjét, a csermelyét, és a kék mindig kell még, gondolja Martina. Kell a vérág, ami a kék hegyekből ered. Kéne tőle egy gyerek.

LORENZO RIBEIRA — 1992

A régi hálózatok még mindég élnek. Sorompóikat sosem törjük át, csapdáikba újból és újból belehullunk. Módszerváltás ez, nem lakosságcsere. Na meg a temetők gyűlölettöbblete.