Peer Krisztián

A mozdonyvezető
az ülések közt
hátrafele rohan.

A családot a nők intézik.
Leszarom, ha lekéssük a buszt.
Gyűlölöm az utazást,
mint apám és nagyapám,
kérdés, hogy kerültünk ilyen távol egymástól.

Csináltam friss csalánteát reggel,
nem fizettem a vonaton,
ötven plusznál fel tudtam állni,
nem mentem sehova taxival,
egy hónapra elég füvet vettem,
írtam egy verset hazafelé,
de nem ébresztelek fel.

Jól funkcionál a kínai napágy.
Nekem legyen mondva, én így szeretnék élni.
Dehát így is élsz — mondom magamnak,
amit egyszer tündöklő napsütésben
már mondtak nekem.
De ezt meséltem.