Versek
Peer Krisztián versei a decemberi Műútból
Peer Krisztián
1974-ben született Dorogon, Kismaroson él. Déry- és Füst Milán-díjas költő, drámaíró. Tizenöt év szünet után 2017-ben jelent meg új verseskötete 42 címmel. Legutóbbi kötete: Nem a sajátod (Jelenkor, 2019). Az Elavult frontembere. Fotó: Kaszics Bálint
Versek
Peer Krisztián versei a friss Műútból.
42
A mozdonyvezető
az ülések közt
hátrafele rohan.
Zsidók és elvált apák party
A családot a nők intézik.
Leszarom, ha lekéssük a buszt.
Gyűlölöm az utazást,
mint apám és nagyapám,
kérdés, hogy kerültünk ilyen távol egymástól.
A nap, amikor tökéletes vagyok
Csináltam friss csalánteát reggel,
nem fizettem a vonaton,
ötven plusznál fel tudtam állni,
nem mentem sehova taxival,
egy hónapra elég füvet vettem,
írtam egy verset hazafelé,
de nem ébresztelek fel.
Boldog magány
Jól funkcionál a kínai napágy.
Nekem legyen mondva, én így szeretnék élni.
Dehát így is élsz — mondom magamnak,
amit egyszer tündöklő napsütésben
már mondtak nekem.
De ezt meséltem.