Ablak a munkásosztályra (3. rész)

Ismét tél, délután, csengő. Szólt, nem szólt, mintha csengetett volna valaki… mintha nem merne csengetni. Aztán két lépésre az ajtótól, a folyosó falához tapadva. Az ajtó kukucskálóján keresztül részleges a kép: kinyúlt, hamuszín zakó, elnyűtt hajtókával, tiszta fehér ing, lógó nadrág, mint a csatorna csöve, kezei hosszan lenyúlnak alacsony, csontos törzse mellett. Beesett arc, mélyen ülő szemek. Kefefrizura… és azok a vastag talpú, régi, sokat fényesített cipők. Csak zakóban, felöltő nélkül.