Nagy Márta Júlia

Nagy Márta Júlia

1982-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE BTK-n tanult magyar és összehasonlító irodalomtudomány szakon. Verseit többek között a Jelenkor, Holmi, a Műút, a Tiszatáj és az Élet és Irodalom közölték. Kötete: Ophélia a kádban (JAK–Prae.hu, 2014).

A békebeli mesekönyvillusztrációk természete

Reménykedünk, mint kedvenc szétment álompárjaink Második Összejövetelében. Annyira reménykedünk, hogy még a falba belenőtt angyalok is áradoznak, mennyire cukik vagyunk. Ez persze nem igaz, csak fogvacogtató hideg van, összehúzódunk, és ettől kicsinek látszunk és aranyosnak.

A Fenyők Védasszonya

Aztán csodálkoztunk, hogy mennyire könnyen morzsolódik össze, alig valamiből lesz semmi, semmi se, mi meg felnézünk a napba, hunyorgunk, elvakít, pár percig botladozunk, és egy hűs ösvényt keresünk hazafelé, fenyőkatedrálist, mókusok gubbasztanak vízköpő-pózban, és csonthéjas termés zuhog a koponyánkra, a fény pedig betör a tűleveleken át, és csillag alakban lékeli meg fejünket, átvilágít, áttetszünk, mint a lepke kitépett szárnya.

A kékharisnyaság természete

Tegyük fel, hogy dél lenne, az a rekkenő fajta, legalábbis így hívják, hogy miért rekken, azt nem tudom, nem ismerem a szavak eredetét. És én ebben a rekkenő délben olyan volnék, mint egy nyűgös, aszott, vánszorgó téldarabka, öregasszon, manó, vagy életunt pénztáros egy közepesen szerény választékkal rendelkező szupermarketben, panelgyűrűbe zárva.

A melankólia természete

Csak játszanak a bácsik, mondták nekem, amikor még volt nyár, és ijesztő árnyékok nyúltak el a lomha homokban. Kis kupacokba hordta a szél a nyírfagallyakat, közéjük keveredett egy gumicukros zacskó foszlánya, és elvoltak így, földszínek meg egy harsány nejloncafat.

A keserű utóíz természete

Akármilyen szép volt, nem tagadom, rút is, pamacsos hópelyhek lassú olvadása, sárral keveredtek, résekbe tapadtak, gyom nőtt ki belőlük, nagyvárosi flóra. Ha merném, letépném, ilyen virág jutott, de miről álmodjon az, akit az út kísér haza, szagoljon bokrokat az autópálya mentén, zümmögjön fülébe a távollevők szava.

A bűnbánat természete

Vezényszavakba oltott trágárságokkal összepingált deszkakerítés előtt ismertem fel arca tündéri szabálytalanságában az őt uraló káoszt. Mindenféle vélt és valós bűnök utórezgései kormányozták, rám nézett, esdeklőn, hogy oldanám fel.

Újpalotai elégia

Te, aki letéped a csillagokat, szomorú ember,
Lángnyelvekkel övezett a fejed,
Borzas krizantém, szára egy tetemben,
Kiontotta vérét, az ősz összes színét.