
uram,
a hozzád felvezető lépcső meredek,
uram, nézd, én
így, széttörve
szeretlek
az ínyemre kenni, ilyenkor
megérinthetjük egymás kezét a
a szószék
lakkozott tükröződésén
keresztül

Húszéves korodra ezt is elveszítheted. Ilyenkor
hozzuk meg az első felnőttes döntéseinket.
Felkísértelek a
viaduktig, mert megígérted, hogy utána hazajössz velem.
Út közben arról beszéltél, hogy megint előjött a kutyád
epilepsziája, átlagosan húsz percig tart minden egyes
roham. Ilyenkor jobban meg szoktál ijedni, mint ő.

Gyerekkorában nevezték el
Dávidnak a zsidót,
mert alacsony volt és vékony
és szerette az állatokat, az
eltévedteknek kitörte a nyakát,
irgalmasságot gyakorolva.

Az első estén L.-t csak a víz és
a kollégium
figyelte, ahogy
az otthonról hozott feszületet fejjel
lefelé beássa a frissen döngölt
földbe, hogy az őszeleji eső
Jézusnak csak a talpát mossa.

végül háttal ülsz le, hogy
még véletlen se
láthassam a szemed, miközben
taknyos zsebkendőt veszel elő,
remegő kézzel belecsomagolod
a nyolcadik kerületet, és
farzsebedbe csúsztatod
élére hajtogatva, hogy kilógjon
az összes utcasarok, amit valaha
miattad szerettem.

Már megint akkor hívtál, mikor
vert az éhség, kivételesen hagytalak,
hadd mesélj arról, ahogy beleharaptál
tegnapodba, kétségeket tépve ki
fogaiddal.

nevezték el hogyha bedugul
legyen kit szidni
apádnak ha hazafelé tart
hozzád hogy ellenállóvá tegyen
velem szemben

Végül a boncasztalon végzed,
a kés könyörtelensége emlékeztet,
értelmetlen az egész.
Apádtól örökölt megfelelési kényszer
üldöz, kimondatja veled:
Játsszunk ismerkedőset?