Ugyanebben a könyvben valahol megvásárol, majd beindít egy Robi típusú kapálógépet, amely az elbeszélés egyik pontján kiszabadul a fogásból, nekiindul a mezőnek, végül oldalára dőlve leáll. Az író meg csak ácsorog ostobán, kezében szorongatva a Robi szarvait. Nem emlékszem, milyen messze van egymástól ez a két rész a könyvben, azt hiszem, nincs köztük összefüggés. Nekem ma, itt nem kifejtendő okokból, az jár mégis a fejemben, most akkor a szarvát vesztett, őrjöngő Robi 55 annak kicsúfolása Isten (sors stb.) részéről, hogy ilyen bárgyú módon hiszünk abban, idővel minden jobb lesz, s kertjeink juszt is berobizódnak a jövő egy adott időpontjára (angolul befejezett jövő), vagy ez itt akkor kiindulási pontként értelmezendő, s a jövő éppen az, hogy a megbolondult kapálógép igenis lábhoz ül újra, hagyja, hogy szarvát visszaillesszük, majd így megjuhászodva megint munkába áll, s lám, jobb, mint új korában: javítás közben véletlenül sikerült orvosolnunk egy, még az eredeti gyártási folyamatból adódó hibát.