Lukácsi Margit

Július 4-én éjfélkor hirdette ki a Bellonci Alapítvány az idei Strega-díj nyertesét: Walter Siti Resistere non serve a niente (Ellenállni fölösleges, Rizzoli Kiadó, 2012) című regényével egyértelmű győzelmet aratott. A 412 érvényes szavazatból majdnem kétszer annyit kapott (165-öt), mint a második helyezett Alessandro Perissinotto Le colpe dei padri című könyvével (78 szavazat, Piemme Kiadó), aki mögött csak egyetlen szavazattal maradt el a harmadik helyezett, Paolo Di Paolo Mandami tanta vita című könyve (Feltrinelli Kiadó), őket a két írónő, akik szintén bejutottak az ötös fináléba, Romana Petri (Figli dello steso padre, Longanesi Kiadó) és Simona Sparaco (Nessuna di noi, Giunti Kiadó) már nagyobb szavazatkülönbséggel követik. Az eredmény, mint minden évben, ismét egyaránt megosztotta az olvasóközönséget és a kritikát, az sem meglepő már, hogy a fináléba jutott kiadók évről évre nagyjából ugyanazoknak a nagy kiadói-terjesztői cégcsoportoknak a képviselői, tehát a legrangosabb olasz irodalmi díj elnyeréséhez nem elegendő jó könyvet írni, hanem „kiművelt” marketingarculattal is rendelkezni kell.

Az április 18–21. között megrendezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendég országa az idén — tíz év után immár másodszor a könyvfesztivál történetében — Olaszország volt: önkéntelenül adódik hát, hogy a legfrissebb olasz kikötői hírek is erről az eseményről szóljon. Mi is a célja egy ilyen díszvendégségnek? Nyilvánvalóan az, hogy az illető ország könyvkultúráját, irodalmát a vendéglátó ország befogadó közönsége (az olvasók és a szakma: kiadók és az olasz irodalommal professzionális szinten foglalkozók) számára közelebb hozza, néhány nap erejéig ráirányítsa a figyelmet, alkalmat teremtsen a két kultúra közötti párbeszédre. Ám ha tömören kellene értékelnem az olasz díszvendégséget, bizony azt mondanám, ez a cél csak felerészben teljesült.