Lukács Flóra

És mi itt állunk, két pionír ló, taorminai fiúkat szeretve, élő torzókként, antik istenek testébe zárva, jéghideg katlanban.

Hatalmas, súlyos ezüst lufik szálltak a szobában. Utánuk ugrált, azt játszva, hogy teste van és neme, és hogy mindez számít.

„Harapj ketté egy fügét, és a harapást add nekem!” Tükörrel szemben kiabált magának, és a hideg hamut whiskyvel öntötte fel.