Lukács Flóra: Versek

A soha, a mindig és a pillanat „a százados tölgy óvja majd a lelkem” (Zabolockij)A kapu előtt, mohával benőtt monoliton ül,egy magába visszavonult kerub.Kezében gyeplőcsatok,szájában zabla vöröslik,arcát átszövi a kantárszíj-folyondár.Jujubapiros szeme ragyog, akár a kristálytiszta jáspis.*Belépek a kipreparált istállóba,a fekete,…