Lehetetlen panzió — (Amíg összeér)
Megjöttek a fiúk. Ikertestvérek. Ülnek az asztal mellett, mint két érőfélben levő vajas alma. Szótlanok, néznek maguk elé, hát persze, ugyanaz az asztal. Időnként megpiszkálják a felpattogzott fehér olajat, kárt nem tesznek benne: a rozsda jócskán megelőzte őket. A pléhasztalt lehet a teraszon lábbal lökdösni, nagyjából semmi sem változott a Recsegő panzióban.