(Lanczkor Gábor: Sarjerdő. Jelenkor, 2021) Lapis József (Fotó: Mariia Kashtanova; Forrás: prae.hu) Ha hagyományos értelemben vett sírköltészetnek nem is, de sírkertköltészetnek, temetőköltészetnek mindenképp nevezhetjük Lanczkor Gábor legújabb verseskönyvét, a Sarjerdőt. Ezt erősíti az a szerkesztői–szerzői megoldás is, mely szerint a…
Arról van szó, hogy a Holtidény fényében már nem látszik annyira társtalannak Térey János írásművészete a kortárs lírában, mint annakelőtte — elsősorban az érett, az Ultra-, de még hangsúlyosabban a Moll-kötetre jellemző Térey-modalitást érzem visszhangozni a Fehér-versekben.
A Mohácsi Balázzsal folytatott levélváltásunk után, a Műút szerkesztőjének ösztönzésére érkezett hozzászólásokat azért tartom hasznosnak és fontosnak, mert zömében olyan vitakultúrát képviselnek, amely közel áll saját értékrendemhez.
Mindkét könyv igyekszik ütős, meglepő mondatokat elhelyezni, afféléket, mint amilyeneket a Sorstalanság Köves Gyurijának szájából hallunk: „még Auschwitzban is lehet, úgy látszik, unatkozni”.
Régóta érlelődik a gondolat bennem, hogy nem feltétlen tenne rosszat a kritikai életnek, ha már publikált recenziókkal kísérelnénk meg rendszeresen párbeszédet, adott esetben vitát kezdeményezni. Mohácsi Balázs nagy ívű Parti Nagy Lajos-kritikáját olvasva jutottam arra, hogy reflexióim némelyikét rögzítem is,…
Bedecs László kritikusi érdemei elvitathatatlanok. Mindenekelőtt azt kell említenünk, hogy sokat és megbízhatóan dolgozik — ez önmagában sem lebecsülendő akkor, amikor lasszóval kell fogni az érthetően író, erőteljes ízléssel, valamint az ízlést megalapozó olvasottsággal és műveltséggel rendelkező, a nagy lózungokat…
Megveszekedett versolvasóként nagy örömmel fogadtam a Magvető kiadó új, filigrán, kemény borítású sorozatát, az Időmértéket, amelytől a friss, nívós, unikális lírai anyagellátás állandósulását remél(t)em. Kíváncsian vártam, hogy az idei költészetnapra időzített újabb öt opus miképpen illeszkedik egyfelől a kissé ingatagnak tetsző sorozatkoncepcióba, másfelől pedig, hogy a már sokkötetes Turi Tímea és Bognár Péter mellett a fiatal szerzők (Pál Sándor Attila 1989-ben, Zilahi Anna és Hevesi Judit 1990-ben született) könyvei miképpen érzik jól magukat olyan húzóanyagok közösségében, mint Sebald, Al Berto vagy Halasi Zoltán könyvei. Ha az Időmértékben való megjelenés valóban mérceként szolgál, bizony nem mindegy, mennyire különleges az a költészet, amely itt nyomtatásra kerül. Ha őszinte akarok lenni, sajnos azt kell mondjam, hogy a most recenzeált kötetek közül nem mindegyik állja ki a közeg-összehasonlítás próbáját.
Az utóbbi hozzávetőlegesen két év gyerekirodalmi termésének a teljesség igényével történő áttekintését adni (az elsősorban a kisebb korosztályokat érintő kiadványok nagy száma miatt) szinte lehetetlen volna, így jelen írásban ez nem is lehet vállalt cél. Néhány tendencia, illetve izgalmasabbnak, különlegesnek vagy fontosabbnak tűnő mű kiemelésével igyekszem tehát valamiféle összegzést nyújtani, a felső határt ezúttal nagyjából a tízéves korosztálynál húzva meg. A gyerekirodalomnak mindig is különböző, nem szükségképp összeillő szükségleteket kellett egyszerre kielégítenie: a könyvpiac igényeit, a tartalmi és értékszempontú elvárásokat, a fiatal korosztályok szórakoztatásának követelményét. S nem túlzás kijelenteni, hogy vélhetően épp a célközönségnek, a gyerekeknek van a legkisebb befolyásuk a felnőttek által működtetett és szabályozott gyerekkönyvpiacra.
Az olvasó legelőször is gyanút fog, hogy valami átverés áldozata lett, zavartan hátrasandít a válla fölött, nincs-e valahol a szobában (metrón, vonatfülkében, strandon) kandi kamera. Lassan azonban egészséges mértékben megnyugszik, s hajlandó elfogadni érzékleteit valóságként: bizony, ízig-vérig lírával van dolgunk, a szó klasszikus értelmében. Ami meglepő, hogy milyen remekül működik.
„A modern magyar líra: irodalomtörténeti probléma” — olvassuk Mekis D. János új, Vers és kontextus című könyvének felütésében, s kétségtelen, hogy a szerző komolyan veszi kiinduló problémamegjelölését. A magyar irodalmi modernség tudományos megragadhatósága az idők során Mekis (egyik) központi kutatási területévé lépett elő, s ezek következtében recenzensi kérdésünk így az lehet, hogy miként tartja a hazai lírai modernséget hatékonyan és adott esetben sajátszerű módon vizsgálhatónak és megközelíthetőnek az eddigi, egymástól is eltérő szemléletű modellek produktív hasznosításával.
