Lakatos István

Ugyan sötét volt, amikor tegnap megérkeztünk, de lámpafényben azért nagyjából meg tudtam nézni a ház környékét. És tisztán emlékeztem, hogy a fák messzebb voltak. Hiszen amikor papírt kerestem, még egy picit be is merészkedtem közéjük. Most egészen a kunyhó mellett álltak, bokrostól, csalitostól, mindenestől. Mintha maga az erdő jött volna közelebb.

Már besötétedett, mire az erdei faházhoz értünk. Mindhárman fáradtak voltunk, én pedig utáltam anyu ismerősét, aki elhozott minket. Tudtam, hogy anyu jóval több pénzt adott neki, mint amennyibe a benzin került, de a nő valamiért akkor is végig úgy viselkedett velünk, mintha ingyen fuvarozna minket órákon keresztül. Sajnáltam anyut, hogy hallgatnia kell a nő szemét beszólásait, és annyira szerettem volna megmondani annak a bunkónak, hogy most már állítsa le magát, de tudtam, hogy abból is anyu jönne ki rosszul. Így csak hallgattam és ócskának éreztem magam. Azért a biztonság kedvéért, amikor egyszer megálltunk egy benzinkútnál, és találtam egy darab kutyaszart, eltettem egy zacskóba, hogy majd behajítsam az ülés alá, miután megérkeztünk a házhoz.