Kupa Júlia

Kupa Júlia

1988. május 30-án született Budapesten. Magyar–francia szakot végzett, 2009 óta ír és publikál rövidprózákat, 2012 óta a slam poetry világából is ismerhetjük a nevét. Régóta zongorázik. A PaintCocktail projektvezetője, önkéntesként a Bátor Tábor munkáját segíti.

Az utolsó

Jól vagyok, csak néhány dolgot nehéz elengedni. Egy ideje például minden hétvégén összefutottam hajnalban a Kazinczy utcában egy gyönyörű lánnyal, a nevét nem tudom. Az aktuális kedvenc versünket mindig felolvastuk egymásnak. Ő hiányozni fog. Van egy fiú, aki havonta egyszer rám írt, hogy írjak neki valamit. Mindig megmagyaráztam, hogy miért nem tudtam rögtön válaszolni, és mindig megértett.

Majdnem

Szeretem az esőt, ezt írta nekem egy fiú tegnap. Nem láttamoztam, később akartam válaszolni neki, olyasvalamit, hogy az eső majdnem mindent elmos, én mégsem szeretem, legfeljebb nyáron, de aztán nem találtam elég frappánsnak magam, és nem válaszoltam. Két óra múlva törölt az ismerősei közül.

Szóval anyád!

Úgy döntöttem, a szerelemről fogok írni, ha már beszélni nem merek róla újabban. Tegnap láttam, ahogy két lány csókolózik a villamoson. Valami trendi márka akciója egyébként némi „legyünk nyitottak a világra”-felhanggal, hogy poszterekre egynemű párokat tesznek. Ettől majd biztos még többen megveszik a buborékos ízesített vizet. Mióta jógázom, csak mentes vizet fogyasztok. És magamat. Legalábbis próbálom fogyasztani, hogy vékony legyek, mert az valamilyen legalább, múltkor egy lánnyal is összekavartam egy buliban. Erre buknak a fiúk, körülálltak minket, és hujjogtak, füttyögtek, az egyik még a nadrágját is letolta, kicsit para volt.

Sárkány

A sarokban ül egy sebhelyes arcú lány, tök egyedül. Vörös hajú, van egy vágás a szemétől a szája sarkáig. Elég ijesztő, nem is figyelek, hogy mivel fűznek épp a fiúk, lehet, hogy nem fűznek, csak beszélgetnek, nem tudom, a lányt nézem. Egy rossz pillanatában megvágta az amúgy szép, szabályos arcát? Vagy összekapott a szerelmével, az apjával, a testvérével? Hogy tud így tükörbe nézni?

Bocs, nem ide!

A Bazilika mellett lakom, és azon gondolkodom két napja, hogy elküldöm a meztelen képeimet, aztán hogy „bocs, nem ide”. Még nem döntöttem el, kinek küldöm. Egy random srácnak a múlt hétről, az exeim közül valamelyiknek vagy egy haveromnak. Olvad a világ. Ez jár a fejemben, mert az egyik unalmas popzenekar azzal zárta a koncertjét, hogy Maradj velem, olvad a világ