Szakadék, sztyepp, Pétervár — Reális és mitikus terek az orosz irodalomban
Az elmúlt évben két olyan irodalomtudományi mű is napvilágot látott Magyarországon, amely az orosz irodalmi műveket területi, térrel kapcsolatos perspektívából vizsgálja. Az egyik ilyen munka Ewa Thompson A birodalom trubadúrjai című könyve, amelyben posztkolonialista szempontból újraolvasott művek elemzésével találkozhatunk. Thompson szándéka az volt, hogy megmutassa, hogyan jelenik meg az orosz birodalmi tudat, a hódító szándék, a folyamatos területszerzések hatása a 19. és a 20. századi orosz íróknál: Puskinnál, Tolsztojnál, Dosztojevszkijnél vagy Petrusevszkajánál. Regéczi Ildikó azonban szándékosan kerüli a posztmodern megközelítési módot — ezt nyíltan ki is jelenti —, és munkájában az orosz gondolkodók téziseit veszi alapul. A térképzetek az orosz irodalomban című könyvében mellőzi a „külső”, nem orosz gondolkodókat, és „belső”, oroszok által képviselt nézőpontok szerint vizsgálja meg Oroszország térbeli viszonyait, azok hatásait az orosz gondolkodásra, a mentalitásra.