óceán

Kellerwessel Klaus verse a februári Műútból
Kellerwessel Klaus verse a februári Műútból
Anyám pszichiáter, apám pszichopata. Pocsolyák álma vagyok, zavaros és sekély. Egyik szemem sír, a másik bölcső. Minden lépésem holtakon tapos. A világ minden bizonnyal egy acélbuborék – keringett bennem a gondolat, míg kezem az álmomról lekapart rozsdát szorongatta, mint utolsó…
elhallgatsz, rámnézel, pillantásod azt mondja, nem, nem fogunk, mire én sóhajtok egy merengőset, majd lábatlan csecsemőket képzelek egy fa egészségtelenül kövér göcsörtjeibe