óceán
Kellerwessel Klaus verse a februári Műútból
Kellerwessel Klaus
Kellerwessel Klaus vagyok, kecskeméti pszichológia hallgató. 2021-ben jelent meg életem első, önálló kötete (A 77 fejű herceg éneke), ami két versből, két színdarabból és a hozzájuk készült illusztrációimból áll. A könyv egésze Prágai Tamás-díjat nyert, és a benne található egyik dráma különdíjas lett a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház pályázatán. „Jó könyv, okos, vad, csapongó, de mégis kordában tartott ötletzuhatag. Ott figyel mögötte a drámatörténet a görögöktől az abszurdig és tovább, már-már a szemtelenségig szabad” (Kemény István). Jelenleg egy líraköteten dolgozom.
Szerenád
Anyám pszichiáter, apám pszichopata. Pocsolyák álma vagyok, zavaros és sekély. Egyik szemem sír, a másik bölcső. Minden lépésem holtakon tapos. A világ minden bizonnyal egy acélbuborék – keringett bennem a gondolat, míg kezem az álmomról lekapart rozsdát szorongatta, mint utolsó…
Versek
elhallgatsz, rámnézel, pillantásod azt mondja, nem, nem fogunk, mire én sóhajtok egy merengőset, majd lábatlan csecsemőket képzelek egy fa egészségtelenül kövér göcsörtjeibe