Volna élet

Gyerekkoromban nekem arról szólt a halottak napja, hogy számomra ismeretlen emberekre gondoltunk. Nagyon szép volt mindig. A temető. Ahova családilag kivonultunk. Mindenki a legszebb ruhájában ment, a felnőttek minden évben ugyanabban. Külön családi vitahelyzet volt, hogy ki, mikor akar kimenni. A nagyszülők minél előbb, hogy ne sötétben kelljen, mi meg majd akkor, ha apu végre hazaér a maszekból. Így aztán sose mentünk együtt. Egész évben ez volt az egyetlen nap, amikor annak örültem, ha apu későn ér haza, mert engem a gyertyák érdekeltek, nem a halottak. Azok meg csak sötétben szépek.