José Emilio Pacheco

Tudatlanok vagyunk, hogy egy nyelv Tartományát félig is birtokoljuk, Lehetetlen, hogy a szavak megmutassák, A világ és a költészet lényegét.

Miért oly sok a szertartás, ránk erőltetve, Alattomos döfések, luxuskiadások, Füstfüggöny vagy a mocsok takar el, Egy lecsupaszított mondat: Én nem látom, Vagy ki nem állhatom.

Ahogy a színek kavalkádjába visszatért a szellem, A világi tapasztalatok már nem segítenek. Megterhel a tanúság, Hogy minden irreálissá változott; A fantázia most minden képzeletet éltre kelt — És persze ezt senki sem várta.