Jenei László

Jenei László

(Miskolc, 1964) író, szerkesztő

Kisegzisztencia, kis kollegiális

Írhatnék arról, naplószerűt, hogy milyen volt a turné, de ahhoz egy élet is kevés lenne. Mostanában viszont mind’ gyakrabban érzem úgy, hogy szorít az idő. Ráadásul én ezt a tételt az önzés kiindulópontjává tettem (a halál térbeli rendjéről olvasok éjszakánként, hogyisne tennék így).

És most itt a víz…

David Ramirer - Die Wasserfälle von Slunj
Südbahnhof. A friss feleség, Harriet mérnöki-hűvös, tulajdonosi visszafogottsággal nyugtázó női tekintete, ahogy Claytont, a férjét, a férfit szemléli, s „arca eközben egy csöppet sem izzott fel, és az orra sem csillogott. Az orra fölött a sűrű szemöldök jóformán összenőtt. Kedvtelve nézegette a férjét. Meg volt vele elégedve.” A testet szemléli, amelyért talán már nem kell megdolgoznia.

cetlik a közelmúltból

A Blimp ezredes élete és halála (Pressburger–Powell) egyik jelenetében: „— …és ki ez a Doyle? — Egy író, uram, ő írja a Sherlock Holmes-sztorikat a Strand magazinba. — Ez a Doyle írja a Sherlock Holmes-sztorikat? — Ő, uram, Conan Doyle, ismeri ezt a nevet? — Sose hallottam, de elolvastam minden Sherlock Holmes-történetet, amióta csak megjelenik.” Közben nálunk, a minap, jeles értelmiségi ismerősöm írja: „— Parti Nagy is kőkemény az ÉS-ben. — Igen, I. Fülkefor telitalálat. — Kicsoda?… Ja, még nem olvastam, csak hallom.”

Kérlek ne hagyd abba, mintha a mennyben járnék…

Nem is tudtam, hogy ennyire visszataszító, amikor az emberek tovább akarják élni kettétört életüket. Mármint azt, amelyik kettétört, és úgy, mintha ketté sem tört volna. Erről a szánalmas következetességről sok minden eszünkbe juthat, de nem szabad elfeledni a rendezői szándékot: látnunk kell a megőrzésről szóló szép gyakorlat drilljét, vérengző kegyetlenségét, kitérést nem ismerő szigorát, magát a létezés zavarát. Mert bár igazából senkinek sincs érzéke ezeknek a mesterséges kisvilágoknak a rejtegetéséhez, a fedőtörténetek logikai bukfenceinek kiiktatásához, a veszteség ellenében bevethető csel lehetősége igenis vonzó. És amit minden/mindenki ellenében nagyon akarunk, abból botrány lesz.

Formás kis koincidenciák

Tableten jó ám a József és testvéreit olvasni. Koromsötét van, csak a fehér betűk világítanak. Pedig a totalitás-regényekben utazókat szeretem, Thomas Mannt a rajongásig, de ezzel a tetralógiával úgy vagyok, mint az Ulyssesszel. Nemrég egy lendülettel elolvastam az Ószövetséget, hátha kevésbé bosszantanak a tények, de csak rosszabb lett. Másnap levélírás közben elkalandozott a figyelmem, és ezzel beindult a láncreakció, meglátni véltem néhány összefüggést.

Szerkesztőnk bejegyzése Kollegiális naplónkba.