Horváth Roland

Horváth Roland

(1979) festőművész. „Makádról származom, mint ahogy mindenkim, valahogy nehézkes ott az idő meg a tér is, testvérem mondta, azért olyan irgalmatlanul nehéz az odaút, mert a végén már négykézláb mászik csak az ember, mire odaér, mert az talán valóban Magyarország elzárt közepe. Halásztelken lakom, és örülök, hogy a mezőn a birkák itt is megtalálhatóak, mint gyermekkoromban falumban. Innen járok — ahonnan egészen beleér a város vége a vidékbe — Pestre fel, a Nagyvárad tér volt Május 1. ruhagyárába festményeket készíteni, és néha érintem a Deák teret is.”

Sütő Róbert képeihez

A műteremben már nem érdekelte más, csak az izzók színeinek váltakozása és az épületet beölelő színek, a festékek hatása alá rendelte magát, és a színek között meglátott metálos, opálos disszonanciák hatására vágyott, meg akarta fogni és meg is fogta e fura, mindent felszabadító modern űrt, mely magával ragadta. Végül letette a pemzliket, elvégezte, amit elvégezhetett a műterem omló fényében, másnapra halasztotta a következő ütközeteket, most hívta a Lehel tér, főzni vágyott valamit, vagy dolga volt, ezért elsietett.