Úgy látszik, egyetlen dolog ragadt rád a kollégiumban,
hogy hogyan kell lustának lenni, mondta apám.
Mert otthon nem erre neveltünk, az egyszer biztos.
Ha tanultál volna amerikai történelmet,
bizonyára feltűnt volna, hogy az alapító atyáink
egyetlen helyen sem hivatkoznak rá az alkotmányban.
Sehol sincs leírva, hogy jogod van lustának lenni...
Ne egyél többet a szobádban, mondta anyám.
Ha csak nem akarsz még több bogarat magadnak.
Akik pontosan az olyan alakok miatt szaporodnak,
mint amilyen te vagy. Egyébként éhen pusztulnának.
Különben is, kit akarsz boldoggá tenni,
egy maroknyi hangyát, vagy az anyádat?
Mit adhatnak ők neked, amit én nem?
Semmit, hiszen nincsenek érzéseik.
Ha végigmegyünk a híres emberek
listáján, az derül ki, hogy először
mindegyik dolgozott. Mondjuk George Bush
nem úgy néz ki, mint aki
bármit is csinált volna, viszont egy ideig ő volt az elnök.
Egy farmon nőttem fel, mondta.
Minden hajnalban tehénfejéssel kezdtem a napot.
Pontosan ezek az idők jutnak eszembe,
valahányszor csak a mellemet szorongatod.
Persze nem a régi szép emlékekre gondolok,
hanem arra, hogy a tehened vagyok.
Kislány koromban — mondta —,
döglött medúzáknak hittem a tenger partján
eldobált kotongumikat.
Velem szemben ült le a buszon.
Azt mondom neki:
„A fák sokkal zöldebbnek tűnnek
az országnak ezen a tájékán. New
Yorkban minden halványabb.”
Ne hadonássz a boltban az esernyőddel,
mondta anyám. Különben az összes
spagettiszószos üveg a fejedre
hullhat és bele is halhatsz.
Lőttek akkor a ma esti partinak,
és a tekeklubba se mehetsz el holnap.