A tizedik munkanapon történik ez, az év első őszillatú, kissé borongós napján, szaporodik a centi, mosolyog magában Darida Éva, vastagodik az idő, mélyül, és akkor nem is centi, inkább egy tekerős kút, egy újra és újra utána mélyített, sárszagú gödör. Tíz napja költözött haza Pécsről, a bölcsészkar új épületében birtokolt, barátságos, de Irodalomtörténeti Közleményektől zsúfolt irodája másfél hete másé, kesernyés ízt érez a szájában, ha erre gondol, és itthon valami egyébként is marja a szájpadlását, gyakorta és erősen, a temetőben nem, vagyis ott is, de olyan jó azt képzelni, hogy ott nem.