22. hang
Esteledett. Átlapozza az albumot. A fényképek egyikét sem meri alaposan megnézni, átsiklik fölöttük a tekintete. Oly gyorsan, hogy egyik se ébresszen benne fájó gondolatot. Félhomály borul a szobára, a felvételek régen készültek, a legtöbbjük krómsárga árnyalatot kapott. Alig látszik rajtuk valami, az arcok semennyire sem. Judith felkapja a kabátját, fejére húzza a kapucnit, elindul a közeli könyvesboltba abban a reményben, hogy a rendelt könyvek megérkeztek. A jegyzetboltnál inkább kedveli ezt a helyet, mivel itt nem csupán a legújabb műveket, de megkapja a közelmúlt könyveit is. Ha nem találják raktáron, hát beszerezik számára.
