(Neil Levy: Bad beliefs. Why they happen to good people. Oxford University Press, Oxford, 2022) Forrai Gábor A hülyeségpandémia korát éljük. Sokan tagadják a klímaváltozást, elutasítják az oltásokat stb. Miért? A leggyakoribb válasz az, hogy akik így gondolkodnak, iskolázatlanok, tájékozatlanok,…
Forrai Gábor esszéje Joshua Greene: Moral tribes. Emotion, reason, and the gap between us and them című könyvéről a Műút Kiskátéjában.
Forrai Gábor esszéje Steve Fuller: Post-truth. Knowledge as a power game c. könyvéről a Műút Kiskátéjában
A könyv legérdekesebb eszmefuttatásai a szemiotikai ellenvetéssel kapcsolatosak. Ez az ellenvetés alapvetően különbözik a többitől: míg a többi bizonyos dolgok vagy tevékenységek adásvételének cselekedetét tartja erkölcsileg kárhozatosnak, a szemiotikai ellenvetés szerint a cselekedet nem önmagában, hanem jelentésénél fogva elítélendő.
Jó ideig senki nem gondolta, hogy a csoportos tudás vagy vélemény érdekes ismeretelméleti kérdéseket vethet fel. Kézenfekvőnek tűnik ugyanis, hogy a csoport egyszerűen a csoport tagjainak többségét jelenti, ennélfogva a tudással és véleménnyel kapcsolatos kérdések mind az egyén szintjén jelentkeznek. Ha megválaszoljuk az egyéni szinten feltevődő ismeretelméleti kérdéseket, akkor — ha tudjuk, hogy az egyéni vélemények milyen szabály szerint összegződnek csoportos véleménnyé — rögtön megvan a válasz a csoportos véleménnyel kapcsolatos ismeretelméleti kérdésekre. Így legfeljebb az összegzési szabállyal kapcsolatban maradnak kérdések: mekkora többségre van szükség, nagyobb súllyal vesszük-e tekintetbe a csoport tájékozottabb tagjainak a véleményét, vagy az efféle ítéletek mennyire kontextusfüggők. Ám ezek részint a csoportok viselkedését érintő szociológiai kérdések, részint a csoportos véleményt kifejező szófordulatok használatára vonatkozó nyelvészeti kérdések. Ezért csoportos ismeretelmélet jó ideig nem is létezett.
A történet a hetvenes években kezdődik Észak-Amerikában, ahol az egyetemi oktatásnak nem pusztán szavakban célja, hogy a hallgatók képessé váljanak a reflektív, kritikus gondolkodásra. Ezért bőségesen kínáltak logikakurzusokat. A logika akkoriban a Frege- és Russell-féle formális logikát (más néven: szimbolikus logikát vagy matematikai logikát) jelentette, melyet a matematika logikai alapjainak vizsgálatára dolgoztak ki a 19. század végén és a 20. század elején. Ez a logika — melynek a matematika, a számítástechnika és a filozófia egyaránt sokat köszönhet — azonban a köznapi érvek elemzésére nem nagyon alkalmas. Lássuk, miért!