Seprő
/> ki nagy úr /> nem szégyelli /> a hullást begyűjti, sepri, összeszedi /> jó
házmester /> lehajol, zsebre is tesz /> az öröklétet (ezzel) mindig kiteleli />
benned meg (pedig nem telik borra) csak hull, ami él /> egyszerre egy egész
fányi /> kezd el félájultan fájni / sok szegény /> irányába széterezett levél /> mint
mi, mind oly butuska… /> s nem mentő vöröse szirén- /> ázik, lüktet erdőnyi
lamento
