A megváltás opciói

Endrey-Nagy Ágoston verse a novemberi Műútból
Endrey-Nagy Ágoston verse a novemberi Műútból
Endrey-Nagy Ágoston: Ragad
Az esőfelhők hasáról a fejüknél odaszögelt varjak lógnak. A sárban dalnokok gyülekeznek, rügyező ágakat szúrnak egymás szemébe és anyatejet köpködnek. Ez a tavasz, véresre nyalom a húrjaidat, és neked kötelességed szeretni, mert szeretetből teszem. Amíg benned voltam, tenyérnyomok fedték be…
Ez a lehető legpontosabb nyár volt.
Nézzük az aszfalton elnyúló rókatetemet,
és sötét lesz, a lombhullás sötétsége,
amit nemrég még fékcsikorgás és
fényszórók ragyogtak be, hamarosan majd
a hajnal, de hiába, mert mondhatsz bármit,
maradéktalan éjszaka nem létezik.
most itt állunk bent kékülő bőrrel
oldalt a székhalmaz a kislányra gondolunk
nincsenek barátai csak a nővére aki leszarja
és az anyja aki szintén