Dragomán György: Az árnyékmenet
Bánkuti a terem előtt áll, Weöres Sándor Bolerójának sorai keringenek a fejében, a költő kántáló, végtelenül öreg gyerekhangján hallja őket, mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át, a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, közben…