a halál, változataival
vége a napnak, dong az agya, zsonganak
az autó műszerfényei, valami fekete egyszerre,
egy biciklis (életszerű, spicces,
falusi biciklis), rántani kell
a kormányt, szembe
egy autó-
val megroncsolódik.
Demus Gábor
1974-ben született Balassagyarmaton, a MÚOSZ újságíró iskolájában újságírói, a Miskolci Egyetemen filozófiatanári, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szakirányú könyvkiadói diplomát szerzett. Versei többek közt a Holmiban, a Kalligramban, az Új Forrásban, a Spanyolnáthában jelentek meg.
nem lett semminek semmihez
másfél év után láttam be, hogy hajózás (kaland) ide vagy oda, hiányzik
anyám, hogy itt semminek semmihez
nincs köze. nem beláttam, gyűlt a hiány, nőtt
a helytelenség érzése, s a kezdeti szándék melletti megmaradás
módjainak keresése helyett
egyre sűrűbben kezdett foglalkoztatni, hogy bármikor (de tényleges
léptenként hogyan?) hazamehetek.
zebegény, szeptemberi snitt
meglep e tétova mérték: lépve az őszi határban,
távol opálos a kékség, karnyújtásnyira még nyár van,
s messzire már az Egésztől. tájakká lett, ami távlat
— fények, a légi derengés —, válladdá váltak a szárnyak.
addig a táj, puha háttér, évei szín-vonulása,
egy, egyenetlen vakhossz, de egy snitt: ez lényegi bája.
Artúrt egyszer csak fölkapom,
rég meg kellett volna szoknia, a veszélyesebb
kereszteződéseknél, de valamely ágról benne a konok
tacskó: ugyan bólogató kutya, ám
(boldogítóan vicces), minden lépés mélyén fölmorog,...
Így augusztus
Így augusztus, hogy ősz se.
A kék
a koppanó május, s a téli nád tatár magánya
között.
Lázár
...se bűne e földön, se ideje,
általpillant mindenen,
mint akinek itt kell
lennie, előhívatott, hogy legyen csoda.
Morzsolva, morzsolgatva
A szituáció végtelenül egyszerű, a kutya éppen hugyozik
egy idegen háznál, feszengsz, vársz, hogy befejezze,
s a nyers tetők közt úszó ég
alatt egy gátlástalan sétát.