(Cserna-Szabó András: Az utolsó magyarok. Helikon, 2024.) (j) Deczki Sarolta (kép forrása: Facebook) Birizgálja az olvasó fantáziáját a kötet címe. Kik azok az utolsó magyarok, és mért utolsók? Vagy akár az is lehet, hogy (ó, jaj!) mi magunk vagyok azok?…
(Mán-Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz. Magvető, 2022) Deczki Sarolta (Kép forrása: Facebook) Négy női sors, mint Nina Simone híres számában, a Four Womenben, mely éppúgy a nők kiszolgáltatottságáról szól, mint a regény, s éppolyan vázlatszerű formában. A kritikák rendre nagy…
Megjelent a Műút-könyvek sorozatának 50. darabjaként Deczki Sarolta: A jereváni rádió című könyve!
Deczki Sarolta kritikája Gács Anna: A vágy, hogy meghatódjunk című könyvéről (Magvető, 2020) a legutóbbi Műútból
Deczki Sarolta kritikája Csabai László: A vidék lelke című regényéről (Magvető Kiadó) a friss Műútból
Deczki Sarolta kritikája Závada Pál: Hajó a ködben című kötetéről (Magvető Kiadó) a friss Műútból
Deczki Sarolta kritikája Gerőcs Péter: Árvaképek című kötetéről (Kalligram) a legutóbbi Műútból
A regénynek az az egyik nagy ambíciója, hogy mindenre magyarázatot adjon, és ne maradjanak elvarratlan szálak.
Furcsa történet ez. Zavarba ejti az olvasót, aki kapaszkodókat keresve a maga világához, a saját tapasztalataihoz folyamodik, és azt látja, hogy passzolnak is, meg nem is Ménes Attila könyvéhez, mely ismerős is, meg nem is. Így járt az egyszeri kritikus is, akinek „csupán” egy aprócska dolog kerülte el a figyelmét, amikor elkezdte olvasni a regényt, ez pedig nem más, mint a fülszöveg, melyben ott áll feketén-fehéren, hogy itt bizony egy jövőbeli negatív utópiáról van szó. A szóban forgó kritikus bizony kénytelen bevallani, hogy ő nem ilyen szemmel olvasta végig a három részt, vagyis nem jövőbeliként és nem utópiaként.
A kötetben található egyik tanulmány címe: Ugyanúgy másképpen, az alcímben pedig a „változatok az időre” szintagmát olvashatjuk, ami talán magyarázatot is adhat arra, mi köze lehet egymáshoz Mészölynek, Nádasnak — és nekünk magunknak hozzájuk. A tanulmány szerzője, P. Simon Attila szerint az jellemző időtapasztalatára, hogy magába záródik; egymásba kavarodik benne a jelen, a múlt és a jövő. Márpedig ha ez így van — és előlegezzük meg azt az állítást, hogy ez márpedig így van —, akkor minden ugyanaz másképp-léte nem csupán poétikai kérdés, hanem létmód, méghozzá egy jellegzetesen kelet-európai létmód.