Cookie-kat használunk annak érdekében, hogy a legjobb élményt nyújtsuk Önnek a weboldalunkon.
Default image

Deczki Sarolta

1977-ben született, Sárándon és Hajdúbagoson nőtt fel. 2003-ban végzett a Szegedi Egyetem magyar-filozófia szakján, majd a Debreceni Egyetemen írta disszertációját a husserli fenomenológia válság-koncepciójából. Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének kutatója, kutatási területei: Tar Sándor, a kortárs próza, a német irodalom magyar recepciója, irodalom és filozófia kapcsolatai.
  • Joined: 2016-06-30
  • Articles: 8

A maradandóság városa

Furcsa történet ez. Zavarba ejti az olvasót, aki kapaszkodókat keresve a maga világához, a saját tapasztalataihoz folyamodik, és azt látja, hogy passzolnak is, meg nem is Ménes Attila könyvéhez, mely ismerős is, meg nem is. Így járt az egyszeri kritikus is, akinek „csupán” egy aprócska dolog kerülte el a figyelmét, amikor elkezdte olvasni a regényt, ez pedig nem más, mint a fülszöveg, melyben ott áll feketén-fehéren, hogy itt bizony egy jövőbeli negatív utópiáról van szó. A szóban forgó kritikus bizony kénytelen bevallani, hogy ő nem ilyen szemmel olvasta végig a három részt, vagyis nem jövőbeliként és nem utópiaként.

Inzultáló jelenlét

A kötetben található egyik tanulmány címe: Ugyanúgy másképpen, az alcímben pedig a „változatok az időre” szintagmát olvashatjuk, ami talán magyarázatot is adhat arra, mi köze lehet egymáshoz Mészölynek, Nádasnak — és nekünk magunknak hozzájuk. A tanulmány szerzője, P. Simon Attila szerint az jellemző időtapasztalatára, hogy magába záródik; egymásba kavarodik benne a jelen, a múlt és a jövő. Márpedig ha ez így van — és előlegezzük meg azt az állítást, hogy ez márpedig így van —, akkor minden ugyanaz másképp-léte nem csupán poétikai kérdés, hanem létmód, méghozzá egy jellegzetesen kelet-európai létmód.