Sarajevo
Veled sétáltam először a Miljacka partján. Füstölgő kémények és tél szagát hozta a szél. Esteledett, a nap rozsdásra festette a várost körülölelő hegyeket. Mintha egy lángoló katlan közepén álltunk volna. A folyó kettészeli a várost. Vize talán térdig, ha érhetett, alacsony lépcsőkön bukdácsolt át. Műanyag palackot sodort el mellettünk, a kiálló köveken galambok ültek. Ránk már árnyékot vetettek a magas épületek, a távolban még meleg, élénk színűek voltak a part menti házak. A közelebbi falakon sűrűsödött a golyónyomok árnyéka.