Üdvösség készenlétben
1979. november 16-a délutánján Kanavász karbantartó géplakatos az öltözőszekrények takarásában egy apró, de nehéz fémtárgyat csúsztatott a táskájába. Gondosan elrendezte a holmik között, fölnézett, aztán még egy gépzsíros rongyba is beletekerte. Közben minden neszre összerezzent. Soha nem lopott még életében. Nem tudta, hogyan kell megúszni, és azt sem tudta, hogyan kell lebukni. Ha valamire megtanította élete eddigi harmincegy éve, az az volt, hogy ebben az országban se megúszni, se lebukni nem lehet. Mert itt nem történik semmi. Tényleg semmi.